Kedves Julcsi!

Úton vagyunk, valójában mindig - s az útjaink néha összekapcsolódnak, a mi útjaink is találkoztak. Kétszer is, ahogyan írta - két különböző élethelyzetben tisztelt meg a bizalmával, amit köszönök. Az, hogy úgy érzi, számtalan hasznos útravalót kapott a találkozásaink során, a legnagyobb öröm a számomra. A hamuba sült pogácsák tartósak, táplálnak, tartanak, emlékeztetnek, kérdeznek, őriznek és még sorolhatnám. Kívánom, hogy teljen tovább e tarisznya!

Mariann

Kedves Mariann!

Amikor 2019 decemberében először írtam Önnek, hogy a segítségére lenne szükségem, még nem tudtam, hogy mennyire sokat is fog adni másfél év, ami alatt az Önnel való terápiák zajlottak és elindítottak az utamon.
Bár másfél év nem rövid idő, mégis gyorsan elrepült és sosem gondoltam volna, hogy ennyire rövid idő alatt ilyen mértékű változás tud végbemenni az életemben. Sokkal nyitottabb, türelmesebb lettem másokkal, de a legfontosabb, hogy magammal szemben és már egyre jobban tudom meghúzni a határaimat is. Már tudom, mikor mi zajlik bennem vagy hogyan is jöjjek rá, mi lehet a dolog forrása.
Az utolsó konzultációnkon egy szó járt a fejemben, ami a mai napig is jár ezzel kapcsoltban, ami a "Köszönöm!". Nincs erre jobb szó a szótáramban, mert tényleg csak ennyit tudok mondani, ami a mérhetetlen hálát jelenti számomra Ön felé.

Nagyon köszönöm a rám szánt időt, a sok kérdést, ami elindított a változás útján, azt, hogy mindig meghallgatott és útmutatást tudott adni a számomra legnehezebb helyzetekben is.

Köszönöm, örök életemre hálás leszek Önnek!

Szeretettel:
Réka

Kedves Réka!
Köszönöm a sorait a Vendégkönyvbe. Mosolygok, ahogyan olvasom, és magam előtt látom az arcát. Oly élesen emlékszem az első találkozásunkra és az utolsó hónapokban lévőkre is. S egészen mást látok: egy magabiztos, önmagát elfogadó, megállni és önreflexióra képes fiatal nőt, aki tud hátra lépni, időnként derűvel szemléli önmagát, s a legfontosabb, aki nagyon-nagyon akarta a változást. Hálás vagyok, hogy e változásnak kísérője, tanúja lehettem!
Csupa jót kívánok Önnek!!!
Szeretettel: Mariann

Nagy öröm számomra, hogy hagytam magam a hívogató szónak, csatlakozzam a "Bontakozó" mesés női elvonuláshoz.
Ennél csak az a felismerés a csodálatosabb , amit ott kaptunk.
Ahogyan egy - egy mesehős tulajdonságában a magunkéra ismertünk, egy - egy élettörténet beazonosítható egy mesehős történetével.
Hiszem, hogy az itt megtapasztaltakat még az életünk hosszú útján magunkkal visszük és gyümölcsözően beépítjük azt.
Köszönöm!!

Drága Ildi!
Köszönöm a soraidat, kívánom Neked mindazon felismerések és cselekvések gyümölcsöző beépítését az életedbe, amire a hétvégén ráláttál! No és a ruhát! Te tudod, milyen színűt :-)
Ölellek

Ment, mendegélt a bátor lány, s az úton egy folyóhoz ért. A partján madárlányokra lelt, akik mind sírtak, csak sírtak, lógatták az orrukat, szomorkodtak...Szomorkás volt ő is, hát közéjük telepedett. Volt a madárlányok közt egy tarka galamb és egy fürge kis cinke... a galamb a kör közepébe állt, és lágy hangon hosszú tekergős mesébe kezdett... a madárlányok mind hallgattak... figyelték a galamb búgását...mert nagyon bölcs galamb volt...aztán amikor olyan sűrű lett a mese csöndje, mint az üst feneke, a kis cinke táncba fogott, és felrázta a madárlányokat a szomorkodásból, fejlógatásból... azok pedig vele rebbentgették szárnyaikat. Végül madárlányok egymásra néztek, összekapaszkodtak, egymásra mosolyogtak, s mindegyik továbbszállt a dolgára, szívükben egymás könnyeivel és mosolyával.

Drága Nóri!

Ezt bizony megkönnyeztem ... nincsenek szavaim. Köszönöm!

Szeretettel: Mariann

Egy mesés táncos női hétvége: tele csodákkal és rácsodálkozásokkal egy csoportban, ahol közösen alkottunk, ismeretlenül, de milyen jól megismerve egymást és önmagunk egy-egy arcát! A mesemondó végigsétált velünk az úton, látott, hallott és érzett mindent, vigyázva az utat, az utunkat. .. egy igazi, szédítő kaland volt :-)

Drága Eszter!
Köszönöm a szavaidat, egy nagy kalandor tollából különösen jól esik olvasni, hogy "igazi, szédítő kaland" volt. Nagyon bátor voltál és mindig emlékezni fogok arra a pillanatra, amikor megengedted Magadnak, hogy összekapcsolódj a mesével. Megható, őszinte, fájdalmas és rendkívül hiteles pillanat volt.
Járj szerencsével - a feladat kijelölve, az úton a mese vezet tovább Téged, ha engeded neki.
Mariann

Köszönet a hétvégi mesés női elvonulásért. Igazán jó érzés volt egymás között tölteni pár napot, mert megérdemeljük <3