Közel 30-40 mesét hallgattam meg Mariann előadásában. Minden mese másképp hatott, más más gombot nyomott be, másképp ment tovább vagy nyílt meg, attól is függően, milyen keretek közt foglalkoztunk vele.

A mesék képei, történései messzi tájakra vittek el. Mariann kísérőként, segítőként, értő figyelemmel, tapintattal, empátiával állt mellettem.

Volt amikor nehéz érzésekkel néztem szembe, és jól esett megtapasztalni az ítélkezésmentes elfogadást. Volt amikor könnyed játokokkal, biztonságos térben tudtam gyermek énemmel találkozni, ujjal festeni, pöttyöket, pacákat rajzolni, gyurmázni, papír fecnit tépni, majd ragasztani.

Mikor Mariann beléptet a mesetérbe, kinyújtja kezét, útra hív, kapaszkodót, vándorbotot nyújt. Mikor kiléptet, mesetérben sült pogácsát csomagol a további útra.

Kedves Peti!
Köszönöm, hogy megosztottad a mesék útján megtapasztalt megéléseidet. Hálás vagyok, hogy a történeteket választottad arra, hogy önmagadat jobban megismerd, megértsd és a változtatásokat elindítsd. Kívánom, hogy legyen még sok értékes élményed a mesék adta térben, sok-sok mesetérben sült pogácsád legyen abban a bizonyos tarisznyában!
Járj szerencsével!
Mariann

Mariannal a mesék kapcsán találkoztunk. Döbbenetes volt megtapasztalni, hogy egy-egy történet micsoda érzelmi felszabadulást tud okozni. Ráadásul úgy, hogy nem is feltétlenül vagyunk tudatában ezeknek az érzéseknek, lelkiállapotoknak, inkább csak annyit érzünk, hogy valami nem stimmel.
Ezek a minden tekintetben mesés alkalmak segítettek kapcsolódni először a saját érzéseimhez, majd kimondani, szégyen nélkül a saját történetem témához illő részleteit. Az inkább csendben megfigyelekből átlépni a cselekedni merek felé, a nem biztos, hogy jól gondolomból át lépni, az én így gondolomba.
Ehhez elengedhetetlen volt az a figyelem, elfogadás és józan tükör, amit a részletesen és lelkesen előkészített alkalmakkal Mariann biztosított mindannyiunknak a csoportban.
Lámpás a lelkünk erdejében. Köszönöm!

Kedves Anett!
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem, velünk ezt a belső utazást. Szép volt kísérni a kibonatkozást, melynek első lépéseire jól emlékszem magam is. Hogy honnan indult ez az út, s hogy hová érkeztél. Éppen ez a bejegyzés mutatja meg és szép példája annak, amit leírtál. Köszönöm, hogy vállalod önmagad és hogy ennek tanúja lehettem. Hálás vagyok a bizalmadért!
Szeretettel: Mariann

Tisztelt!
Szeretem valakit,szeretném viszonozni,szeressen.
Problémát okozott.
Szenvedek.
Szeretem.
Tudja,más választott.
Nagyon szeretem.
Mit tanacsolna?
Szép Pünkösdi ünnepet!
Vendég

Kedves Vendég!

Kérem, hogy amennyiben időpontot szeretne kérni, akkor e-mailben vagy telefonon keressen. A vendégkönyv az a felület, ahol azok az emberek, akikkel együtt dolgoztam, leírhatják a tapasztalataikat. Önt nem ismerem, kérem, ezt a felületet tartsuk meg olyan térnek, amire valóban kit lett találva. Köszönettel: Tandari-Kovács Mariann

Köszönöm szépen

Pont egy héttel vagyok a terápia lezárása után, és most éreztem azt, hogy le tudom írni a bennem rejlő érzéseket. Amikor Mariann terápiájára jelentkeztem, akkor az első volt a vendégkönyv elolvasása, és már az ott leírtak alapján is tudtam, hogy ide szeretnék járni. Akkor sajnos nem volt kapacitása Mariannak, hogy ezt a terápiát elkezdjük. Bevallom, el is szomorodtam nagyon, valahogy, mélyen éreztem, hogy Nekem Mariannal van dolgom. Pár hónap elteltével még egyszer megpróbáltam, és sikerrel jártam. Elkezdődött a terápia, és még mindig vissza-visszajárogattam a vendégkönyvet olvasgatni, hogy de jó, másnak sikerült, és oda képzeltem a magam kis történetét is, hátha egyszer Nekem is ezek az érzések jönnek! És elérkezett, majdnem 2 év terápia után!! Ahogy előttem is írták, nem rövid idő, mégsem éreztem a hosszát, nagyon gyorsan eltelt, korántsem könnyen, de nem is ez volt a cél. Hatalmas kapaszkodó volt már az is, hogy ki tudtam beszélni azokat a gondolatokat, amiket mindenhol máshol "bűnösnek" gondoltam. Úgy éreztem, egy forgószélben nyugalmat találtam, aztán ez a nyugalom szépen lassan átült az Én életembe is. Sokan gondolkodnak úgy (köztük Én is így gondoltam), hogy az élet majd megoldja, lerendezi a sebeket, továbblépünk, de nem, rá kellett jönnöm, hogy ez egyedül nem ment volna. A terápiára járás több ember életét "tette helyre", a gyerekkori kislány önbecsülését, a felnőtt személyét, és nem utolsó sorban egy születendő kislányét. Köszönöm, hogy részem lehet egy tartalmas életre, amit már látok, hogy a nehézségeivel együtt élvezni is lehet! Köszönöm, hogy az örökölt családmintáimat letehettem, ezzel talán segítve az elődeimnek is, akiknek nem volt erre lehetőségük. Örök hálám: Anita

Kedves Anita!
Nagyon nagy utat tett meg, igazán büszke lehet arra, amit megtett önmagáért, a családjáért és a születendő gyermekéért. Annak a drága kislánynak már könnyebb dolga lesz, amiket Ön megdolgozott, neki már nem kell megtennie. Bízom abban, hogy még egy kislányt "odavesz" ebbe a családba, hogy amikor majd neki lesz szüksége Önre, akkor meg tudja adni mindazt, ami jár neki. Élvezze ki tartalmas életének minden pillanatát!
Köszönöm a bizalmát a folyamatban, a bizalmát felém. Sok apró momentumot őrzök az emlékezetemben Önnel kapcsolatban.
Köszönöm azt is, hogy mindezeket leírta ide. Hála!
Így Anita kis története bekerült a Vendégkönyvbe. Amit elképzelt, azt beteljesítette. Ki tudja, talán éppen ez a történet segít majd valamikor valakinek valamiben ...
Szeretettel: Mariann

Mariann kétszer is kísért az úton, és mindkettőn számtalan hasznos útravalót kaptam tőle. Az ő segítségével tapasztaltam meg, hogy milyen megdöbbentő, ugyanakkor felszabadító tud lenni önmagunkat egy objektív tükörben látni. A vele való beszélgetések során tanultam meg, hogy a reakcióim megfigyelésével (és megértésével) sokkal tudatosabban tudok reagálni az életemben felmerülő nehézségekre, ami a mai napig egyfajta kapaszkodóként szolgál számomra. Általa kedveltem meg a pszichológusi foglalkozást és váltam lelkes pártolójává. És azt is ő tanácsolta nagyon bölcsen, hogy ne akarjak gondolatot olvasni, még ha ezt néha oly' nehéz is betartani. :)
Köszönök mindent!