Az elmúlt hat évben nem volt olyan esztendő, hogy az önelfogadás témája ne került volna be az önismeretüket bővíteni szándékozók részéről. Vajon mi az önelfogadás? Mikor mondhatjuk azt, hogy elfogadom magamat? Mi képezi az önelfogadás alapját? Kapcsolódás? Együttérzés? Szeretet? Tisztelet? Ismeret? Önmeghatározás? Hogyan csináljuk? Kitől tanuljuk?
Három történet versengett idén azért, hogy ezt a témát a segítségével járjuk körül, végül egy japán népmesére esett a választásom. Nagyon izgalmas a történet nyitóképe: egy olyan embert látunk, aki úgy tűnik, hogy rendben van önmagával, s az életével. Vajon valóban elfogadásban és békében van önmagával? Hamar kiderül, hogy nem. Mi az, ami utat nyit az elégedetlenségnek, a korábban értékesnek megél élet elértéktelenedésének? Milyen lélektani következménye lehet annak, ha nem vagyunk önmagunk? Milyen ellenfelekkel kell megbirkóznunk?