Márciusban egy szicíliai népmese adja a keretet ahhoz, hogy az önmagunkkal való együttérzés és az önmagunkról való gondoskodás témakörében elmélyedjünk. Kinek mit jelent önmagáról gondoskodni? Van-e ennek bármi akadálya? Ha van akadálya, akkor mi az? Hogyan beszélek és bánok önmagammal? Negatív és büntető hangvételű a magammal folytatott kommunikáció vagy szeretetteljes, kedves, vigasztaló? Mi az, amit már most megteszek magamért? Mit szeretnék a jövőben tenni még magamért? Mely területeken megy már jól az önmagammal való törődés, és mely területeken van még fejlődni valóm? Mik az értékeim és mik a szükségleteim?
A mesében olyasvalaki útját és fejlődését követhetjük, akinek meg kell tanulnia megvédenie magát, képessé kell válnia nem-et mondani, megvigasztalódni, s ebben a folyamatban segítői is akadnak.