Fotó: Pixabay
Van egy földalatti birodalom, egy másik világ, ahol semmi sem mozdul, a fák nem susognak, a folyó nem csobog, a ház üres, csak csend van. A lefagyás, a megdermedés a szervezet nagyon ősi, passzív megküzdési stratégiája azokban a helyzetekben, amikor valaki kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget él meg, amikor a valóság elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez most már örökre így lesz? Vagy van remény a gyógyulásra? Ebben az orosz népmesében egy gyönyürűséges lány, egy élő rész hordozza a gyógyulás reményét, ígéretét. Ő az, aki tudja, hogyan törhető meg a varázslat. Mit kell tenni ahhoz, hogy a megkövült, egyszer valamiért mozdulatlanná dermedt, lefagyott részeink újra élővé, lüktetővé váljanak? Vajon elegednő ehhez bátornak lenni? Elegendő az, hogyha legyőzzük a félelmeinket? Mi mindennel kell szembenéznünk a gyógyulás, az élet visszatérése érdekében? Hogyan történjen ez a szembenézés? E köré szerveződik januári meseterápiás alkalmunk.