Kép forrása: Nagiskin (szerk.) Amur-parti mesék, Móra Kiadó, Bp., 1981.
Februárban önismereti terápiás csoportunkban északra utazunk képzeletben. Szibéria a tél, a hó, a jég birodalma, ahol csak a legedzettebbek és legbátrabbak telepedtek le. Számos népcsoport él elszórtan e kiterjedt északi vidéken, a tundrán és a tajgán. Az életkörülmények mostohák, a megélhetés nehéz a nanajok számára is. Az ember élete az állattól függ - hiszen az állat teje, húsa táplálja, állat bőre és szőre ruházza. Köszönhetően az ember és állat között meglévő függő viszonynak nem meglepő, hogy a természetfeletti erőket megszemélyesítő szellemek is állatalakúak. Ezek a népcsoportok nemzteségekben élnek, a nemzetségeket a nemzetségfő és a sámán vezeti. A sámán tevékenysége során szintén hangsúlyozza az állati eredetet, fején és ruháján is állati szimbólumokat visel, legtöbbször szarvasagancsot vagy (sas)madarat.
Ebben az Amur-parti mesében a sasmadár fontos szerepet kap, amikor Indiga elindul, hogy nyúlszívét férfiszívre cserélje. Az ő fejlődésének, férfivé avatásának útját járjuk be csodálatos helyszínekkel és próbatétetelekkel. A műhelyfoglalkozáson megvizsgáljuk, hogy melyik helyszín, s melyik feladat szólít meg bennünket, ott kivel, mivel találkozunk, miről kell számot adnunk, mit viszünk magunkkal, mivel gazdagodunk. Olyan témákat érintünk, mint a bátorság, a cselekvés szükségessége, a felelősségvállalás, az összpontosítás, a hatékony problémamegoldás. Vajon milyen egy férfiszív? Mi lakozik benne? Nőknek mit taníthat ez a történet? Vajon nőként milyen helyzetekben lehet szükségünk férfiszívre?