Kép forrása: Hans on Pixabay
Az önismereti mesecsoport januári témája: az önhibáztatás és a belső kritikus elhallgattatása. Sok mesét megnéztem és sok történetbe belebújtam, ízlelgettem, keresgettem, ám újra meg újra ugyanannál a történetnél találtam magam. Nyolc év alatt nem dolgoztam ezzel a rendkívül ismert magyar népmesével. Ebben a magyar varázsmesében a király képviseli a követelőző, hatalommal visszaélő, zsarnok, másokat szorongásban és félelemben tartó énrészt, aki elvár; és büntet, ha nem kapja meg azt, amit követel. A történet megmutatja, hogy létezik az a válasz, amikor megkapja, amit követel. A nép behódol, ez is egy lehetséges út. Bólogatni, félelem mentén behódolni, meghunyászkodni, csak tenni gombnyomásra, amit mondanak. Ám van ebben a történetben valaki, egy férfi, aki nem teszi azt, amit parancsolnak neki. Ő képviseli az egészséges felnőtt énrészünket, van egy belső iránytúje és azt követi. Nem hajbókol, nem fél, hanem higgadt, megtapasztaltat, középpontban marad, tükröz, uralja az ártó, támadó erőket, a belső veszélyeztető energiákat, gondolatokat. Rendkívül derűs figura, aki élvezi a belső szabadságát. Őt hívjuk segítségül, hogy saját belső kritikusunkkal leszámoljunk - legyen követelő, elváró, büntető vagy éppen fenyegető.