Egyszer volt, hol nem volt...eltévedtem az életemben. Segítségre volt szükségem.
Kíváncsian, érdeklődve és izgalommal vártam Mariann meséit.
S hogy mennyi mindent kaptam?...
Nehéz röviden leírni.
Megérkeztem egy elfogadó és biztonságot adó csoportba, a félelmeimet, a szégyenemet lerakhattam, ami sokat jelentett, megkönnyebbültem.
Mindig nagyon vártam a mesés szerdákat.
Mariann segítségével, a mesék által annyi mindent megélhettem, átélhettem, tapasztalhattam, amire nem is számítottam.
Megdöbbentő és csodálatos volt egyszerre. Sokszor fájdalmas de mégis felszabadító.
Sírtunk és nevettünk, alkottunk együtt.
Nehéz szavakba önteni.
Kedves Mariann!
Köszönöm, hogy támaszként, empátiával, gondoskodó szeretettel, tapintattal, figyelemmel, hihetetlen energiával és lendülettel kísértél bennünket tíz hónapon át.
Körbeölelted a csoportot stabilitást nyújtva, finoman terelgetve mindenkit a saját ritmusában.
Külön köszönöm a humorodat, a mosolyodat, a biztatást, ami újra és újra feltöltött.
Rengeteget tanultam önmagamról és másokról is.
Köszönöm a mesés csoportnak a bizalmat, az őszinteséget, a szeretetet, ami megtartó erőként segített utamon.
Hálás vagyok, hogy együtt lehettünk.
Szeretettel!
Rita