Közel 30-40 mesét hallgattam meg Mariann előadásában. Minden mese másképp hatott, más más gombot nyomott be, másképp ment tovább vagy nyílt meg, attól is függően, milyen keretek közt foglalkoztunk vele.

A mesék képei, történései messzi tájakra vittek el. Mariann kísérőként, segítőként, értő figyelemmel, tapintattal, empátiával állt mellettem.

Volt amikor nehéz érzésekkel néztem szembe, és jól esett megtapasztalni az ítélkezésmentes elfogadást. Volt amikor könnyed játokokkal, biztonságos térben tudtam gyermek énemmel találkozni, ujjal festeni, pöttyöket, pacákat rajzolni, gyurmázni, papír fecnit tépni, majd ragasztani.

Mikor Mariann beléptet a mesetérbe, kinyújtja kezét, útra hív, kapaszkodót, vándorbotot nyújt. Mikor kiléptet, mesetérben sült pogácsát csomagol a további útra.